HTML

...

„Egyedül azt várom el az embertől, hogy a világnézete ne vegye el a józan eszét” /Witold Gombrowicz/

Friss topikok

  • Vasapu: Hello, mi a helyzet veled? elolvastam megint a kedvenc írásaidat, és most meghallgatom a Mester pi... (2014.04.25. 23:45) Semmi extra
  • Tréning Atya: Hirtelen felindulásból raktam fel. Nagy ember, nagy lélekkel. Az elhízás megérne egy külön posztot. (2011.10.11. 15:38) Israel "IZ" Kamakawiwoʻole - Somewhere Over The Rainbow
  • : Fantasztikus ez a muzsika! Köszönöm. Nem tudom miért, de a Makám ugrott be a hallgatása közben...... (2011.09.23. 20:38) Hallgatnivaló - Avishai Cohen
  • Tréning Atya: @saaby.: Mitagadás, jól estek soraid. Mindig meglep, amikor valaki a virtuális fiókomba botlik, de... (2011.09.13. 10:43) Vers mindenkinek
  • Vasapu: Ez kurva jó! (2011.03.05. 23:15) Egy kis finomság Erik mestertől

mintha élnél

2012.05.04. 11:13 Tréning Atya

Ünnep volt - Medeski Martin & Wood a Trafóban

Címkék: jazz koncert medeski martin & wood

     Nagyjából akkor ismerkedtem meg a zenéjükkel, amikor először jártak Magyarországon, de akkoriban még bizalmatlan kíváncsisággal szemléltem, hogy mit művel három jófülű elmebeteg különböző instrumentumokon.  Azóta persze menthetetlen függő lettem, ezt a fájdalmasan szép folyamatot megénekeltem már e blog régebbi lapjain, csak hogy teljes legyen a képzavar. 

    Tavaly decemberben értesültem arról, hogy az addigra első számú kedvenceim ismét hazánkba látogatnak. Nosza, azonnal billentyűzetet ragadtam és megvásároltam virtuális belépőmet a nagy eseményre. Ez az aktus persze óhatatlanul előhozta belőlem azt a pavlovi reflexet, hogy végighallgassam a trió (néha quartet) lemezeit. Így a következő másfél hónap az újrafelfedezés és a jól ismert zenékben való sokszori megmártózás jegyében telt. 

    Aztán egyszer eljött a nagy nap is. Mondanom sem kell, majdnem elkéstem, vagy azt is mondhatnám, hogy pontosan érkeztem, mivel még pihegtem, amikor szinte észrevétlenül, az est főszereplői a színpadra sétáltak. Én még az ideális hely keresésével voltam elfoglalva, mert ugye ilyenkor érdemes arra törekedni, hogy a látvány és a hallvány megfelelő arányban legyenek. Hiába látom valamelyik zenész pórusait, ha az egészet nem hallom normálisan, és hiába hallom a szinte tökéletes hangképet, ha közben nem látok lófaszt se. 

    Régebben olvastam egy new-york-i blogon egy cikket, amelyben arról ír a szerző, hogy ő rendszeresen jár Medeski Martin & Wood koncertekre (szar lehet) és kurvára nem érdekli, hogy konkrétan mit fognak játszani, egyszerűen elég, hogy tudja, jók lesznek. És mindig másképp jók. A rendezvényre tartva persze azért átfutott az agyamon, hogy jó lenne ezt vagy azt a darabot hallani, de mikor a koncert elkezdődött, erről teljesen elfeledkeztem. Belekezdtek és én azt éreztem, hogy jó helyen vagyok. Nem agyaltam azon, hogy az adott szerzemény vajon mely albumról vagy mely évből származik, egyszerűen átadtam magam az élménynek. Rövidesen azt vettem észre, hogy fülig érő szájú, táncoló, billegő vagy csak bólogató tömeg része vagyok és ez nekem nagyon jó.

    A trió semmi extrát nem csinált, csak azt, amit szokott. Billy Martin megunhatatlan alapjait Chris Wood bőgővel vagy basszusgitárral teszi teljessé, miközben (talán nem véletlenül elkerítve) John Medeski a világra szabadítja elméje legszebb vagy éppen legsötétebb hangjait. Külön-külön is élmény nézni ezeket a fazonokat játék közben. Ahogy Billy Martin annyi hangot és színt képes elővarázsolni nem túl nagy szereléséből, hogy nem hiszel a fülednek, ahogy Chris Wood okos szólóit szinte némán hallgatja a nép vagy ahogy azon gondolkozol, hogy vajon John Medeski kezein hány darab ujj található. Nem tűnik túl bonyolultnak, a nyitottságot és kreativitást és a lenyűgöző technikai tudást mégis nehéz megunni. Vicces volt látni, hogy John Medeski milyen jóízűt röhögött azon, hogy Chris Wood nem ismerte fel elsőre, hogy ő melyik dalt kezdte el játszani zongorán, vagy ahogy az útban lévő törölköző földre dobása része lett a zongoraszólónak. Mindezt a legnagyobb természetességgel, mindenféle pózolás vagy művészkedés nélkül. A ráadást megelőzte némi kupaktanács, majd egyik kedvencemre az Amish Pinxtos-ra esett a választás. A mondott darabot majdnem unplugged fejezték be, a színpad előterében állva, tamburinon, bőgőn és melodikán. Mondanom sem kell, a közönség nem maradt hálátlan. 

Valahogy így:

   Mindent egybevetve remek este volt. Kiválóan szórakoztam, az eddig éltetett urak azt hozták, amit vártam tőlük. Kifele menet elnézve az arcokat, ezzel más is hasonlóképpen lehetett. 

 

    

 

Szólj hozzá!

2012.04.21. 19:30 Tréning Atya

Wynton Marsalis & Eric Clapton - Layla

Címkék: zene eric clapton wynton marsalis

 Csemege!

Szólj hozzá!

2012.04.17. 00:26 Tréning Atya

Dave Matthews-Tim Reynolds: Gravedigger

Címkék: zene

 

Szólj hozzá!

2012.02.29. 10:19 Tréning Atya

Esperanza Spalding - Chamber Music Society

    Ez meg egy rövidfilm arról, hogyan készült ez.

Szólj hozzá!

2012.02.29. 10:11 Tréning Atya

Esperanza Spalding - Precious

    Régóta tervezem, hogy felrakok valamit tőle, számomra már rég kiderült, hogy nem csak azért érdekes, mert női bőgősökből (már hangszeresekből) nincs túl sok, hanem mint művész is figyelemre méltó.

Szólj hozzá!

2012.01.21. 16:30 Tréning Atya

Dresch Quartet - Egyenes zene

Címkék: jazz dresch

Csak hallgasd!

 

Szólj hozzá!

2012.01.16. 12:23 Tréning Atya

MMW-Buster Rides Again/Doppler-live

Címkék: jazz medeski martin & wood

Pompás kombó egy fasza albumról, kettő az egyben.

Szólj hozzá!

2012.01.15. 01:03 Tréning Atya

Egy újabb gyöngyszem: MMW - We're All Connected Live

Címkék: jazz medeski martin & wood

A már sokszor méltatott urak most nem szakítják le a fejünket, csupán remekbe szabott bizonyítékát tárják elénk annak, hogy egy roppant egyszerű (még én is el tudom játszani a lányom xilofonján) és fülbemászó dallamból mit lehet kihozni, ha szakértő kezek közé kerül. Az eredeti egyébként a trió gyereklemezén hallható, mert olyan is van nekik.

Szólj hozzá!

2012.01.13. 19:38 Tréning Atya

Még messze nincs vége...

Címkék: jazz medeski martin & wood

Ez van, a hír, miszerint kedvenceim ellátogatnak hozzánk varázsolni, ismét kihozta belőlem az önjelölt népművelőt. Néha rám jön és nem tudom visszafogni magam, kérés nélkül hirdetem az igét. Természetesen a lányom (5) sem ússza meg, és bizony olykor eleinte csak hümmög, majd kisvártatva azt látom, hogy ütemre jár a feje. De sok már a duma, íme egy újabb adag, Scofield mesterrel kiegészülve, lehet ropni:

 

 

Szólj hozzá!

2012.01.13. 12:13 Tréning Atya

Medeski Martin & Wood - Secret session

Címkék: jazz medeski martin & wood

 

 Nem kell ehhez hozzáfűzni semmit, nagy tudású szakemberek zörögnek egy csöppet:

  

Szólj hozzá!

2012.01.09. 10:11 Tréning Atya

Medeski Scofield Martin & Wood - A Go Go

Címkék: jazz medeski martin & wood

 

 Most, hogy kedvenceim 2007 után újra hazánkba látogatnak, és ezúttal már a jegyem is megvan, muszáj közzétennem tőlük valamit. E szerzemény, Scofield mester közreműködésével, igazi beetető nóta, olyan, mint a drog, az első adag ingyen van vagy nagyon olcsón, aztán meg, ha rákattantál, szinte bármit megtennél, csak hogy kapj még. Persze függőként én már nem tudom ezt tárgyilagosan kezelni. 

Szólj hozzá!

2011.10.09. 00:22 Tréning Atya

Magyar nő nyerte a Spartathlont!

Címkék: futás spartathlon

 Az idei Spartathlon ultramaratont, ami egy óvatos 246 km egyben, hazánk lánya, Lubics Szilvia nyerte. Remélem tévedek, amikor azt feltételezem, hogy valószínűleg nem fogunk róla túl sokat hallani, de hát nem lehet mindenki aranylábú. Jó látni, hogy néha az a metódus is működik, amelyet a szerénység, a sok meló és a bitang teljesítmény jellemez. Emitt olvasható egy cikk a nem mindennapi sikerről. A magam részéről mélyen meghajolok a háromgyermekes doktornő teljesítménye előtt.

         

Szólj hozzá!

2011.10.08. 23:54 Tréning Atya

Israel "IZ" Kamakawiwoʻole - Somewhere Over The Rainbow

 Akit érdekel itt olvashat az alant látható úrról. A klip végén az ő hamvait szórják az óceánba.

 

2 komment

2011.09.29. 11:35 Tréning Atya

R.I.P. Miles Davis

     Tegnap volt húsz éve, hogy meghalt. Mégis mit írhatnék róla? Jelentőségét nehéz lenne túlértékelni. Zenéje tanít. Aki ismeri, tudja, aki meg nem, az próbálja pótolni a mulasztást.

Szólj hozzá!

2011.09.18. 23:03 Tréning Atya

Hallgatnivaló - Avishai Cohen

Címkék: zene jazz avishai cohen

Minden körítés nélkül, egy gyönyörűség vasárnap estére:

 

Tudom, tudom, kik ezek a muzsikusok, már írom is:

 

AVISHAI COHEN - bass, vocals

KAREN MALKA - vocals

SHAI MAESTRO - piano

AMOS HOFFMAN - oud, guitar

ITAMAR DOARI - percussion

 

1 komment

2011.09.13. 10:52 Tréning Atya

Vers mindenkinek

Címkék: vers kányádi sándor

 

Kányádi Sándor: Vagyunk amíg

 

vagyunk amíg

lenni hagynak

se kint se bent

mint az ablak

 

ki-kinyitnak

be-becsuknak

berendeznek

kirakatnak

 

hol emennek

hol amannak

dicsekedve

mutogatnak

 

ilyen szörnyek

olyan szörnyek

be-bevernek

ki-kitörnek

 

kirámolnak

befalaznak

világtalan

vakablaknak

 

de ha mégis

lenni hagynak

szolgálgatunk

mint az ablak

 

se kint se bent

rajtunk részeg

tekintettel

átalnéznek

 

Szólj hozzá!

2011.09.09. 20:23 Tréning Atya

Vers mindenkinek

Címkék: vers kipling

 

 Eleget téve a bennem lakozó kultúrmisszionárius késztetésének, közreadok egy remek verset, ami szerintem életprogramnak sem utolsó.

Rudyard Kipling - Ha...

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,

ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.

 

 (Kosztolányi Dezső fordítása)

 

Ínyenceknek eredetiben is:

If by Rudyard Kipling

If you can keep your head when all about you 
Are losing theirs and blaming it on you; 
If you can trust yourself when all men doubt you, 
But make allowance for their doubting too; 
If you can wait and not be tired by waiting, 
Or, being lied about, don't deal in lies, 
Or, being hated, don't give way to hating, 
And yet don't look too good, nor talk too wise;

If you can dream - and not make dreams your master; 
If you can think - and not make thoughts your aim; 
If you can meet with triumph and disaster 
And treat those two imposters just the same; 
If you can bear to hear the truth you've spoken 
Twisted by knaves to make a trap for fools, 
Or watch the things you gave your life to broken, 
And stoop and build 'em up with wornout tools;

If you can make one heap of all your winnings 
And risk it on one turn of pitch-and-toss, 
And lose, and start again at your beginnings 
And never breath a word about your loss; 
If you can force your heart and nerve and sinew 
To serve your turn long after they are gone, 
And so hold on when there is nothing in you 
Except the Will which says to them: "Hold on";

If you can talk with crowds and keep your virtue, 
Or walk with kings - nor lose the common touch; 
If neither foes nor loving friends can hurt you; 
If all men count with you, but none too much; 
If you can fill the unforgiving minute 
With sixty seconds' worth of distance run - 
Yours is the Earth and everything that's in it, 
And - which is more - you'll be a Man my son! 

 

2 komment

2011.09.09. 11:41 Tréning Atya

Hallgatnivaló: Christian Scott-Litany Against Fear

Címkék: jazz christian scott

    Oké, eddig bírtam a nyomást, megpróbálom legalább enyhíteni azt az igényt, ami árad felém, amióta, kicsit talán óvatlanul, megosztottam lelkesedésemet e fiatal muzsikussal kapcsolatban. Az alábbi darab arról a 2010-es koncertről való, amely teljes egészében megtekinthető itt. Csak élvezze az úri közönség, földre köpködni tilos.

Szólj hozzá!

2011.08.28. 15:06 Tréning Atya

Fiatal, friss, ropogós-Christian Scott

Címkék: zene jazz christian scott

    Na, ezt hallgassátok meg kedves emberek! Nem ma kezdte az alant látható trombitás legény, de én mostanában fedeztem fel. Bár még csak 26 éves, tavalyi, Yesterday You Said Tomorrow című albumát több fórumon is az év legjobbjai közé választották. Már a 2006-os Rewind That című dolgozata is keltett némi feltűnést, hiszen egy Grammy-t kapott érte. Mivel hősünk new orleans-i illetőségű, a 2007-ben kiadott Anthem-en érezni a Kathrina hurrikán nyomasztó hangulatát, de minőségben legalább olyan jó, mint az előző album, igazi szomorú szépség, bátran próbáljunk rá az albumot nyitó Litany Against Fear-re. E dalban valamint a Re: címűben a képen is látható, igen dekoratív Esperanza Spalding basszusoz. 

Egy évvel később a newporti jazz fesztiválon elhangzott anyagát adta ki a meglepő és eredeti Live At Newport címmel, egy újabb fasza darabbal ajándékozva meg minket.

    Több projekt mellett részt vett Marcus Miller Tutu Revisited című vállalkozásában is, amelyben Miles Davis és 1996-ban megjelent albuma előtt tisztelegve játszották újra azt, majd az eredményt kiadták cd-n és dvd-n egyaránt, aztán még jól meg is turnéztatták. Tehetségére Prince is felfigyelt és Somewhere Here On Earth című dalában hallható is az ifjú titán.

    Én személy szerint a legutóbbi lemezen hallható Radiohead feldolgozásba pistultam bele, aztán meg nyitott szívvel és szellemmel vetettem rá magam a munkásság többi részére és nem kellett csalódnom. Nagyon bírom, ahogy jó levegősen fúj, szólói és zenéje egyszerre korszerűek és idézik a régi nagy pengéket. Kiváló társakkal vette körül magát, van bennük eredetiség és energia bőven. Na, csak ide linkelem őket: Jamire Williams-dobok, Matthew Stevens-gitár, az ő oldalán egy négy számból álló élő felvétel, amelyen Jamire Williams (dob) és Milton Fletcher Jr. (zongora) a társai, szabad préda, és Kris Funn-basszus.

 

 

Szólj hozzá!

2011.08.08. 15:08 Tréning Atya

Miért a jazz?

Címkék: zene jazz

     Amióta az eszemet tudom, vagy még annál is régebben, nagy zenebuzi vagyok. A szalonban állt egy régi Bösendorfer, amin anyám gyakran játszott nekünk etűdöket, mi, gyerekek, pedig körben ülve próbáltuk szürcsölés nélkül inni a Yellow Gold Tea Buds-ot.

    Nos, nem egészen. Volt viszont egy négyszáz kilós Unitra orsós magnónk, amit elég volt bekapcsolni reggel és délutánra lement kb. a tekercs fele. 

Szerencsére édesanyám sokféle zenét hallgatott, belefért az ízlésébe az Abba ugyanúgy, mint Barry White (igen, a szerelemrozmár) de azért a szíve csücske az Edda Művek volt, ami akkor ('78-'79 körül) még egy hiteles rock zenekarnak számított. Más forrásokból is eljutottak hozzám zenék, apám például előszeretettel hallgatott magyar nótákat, azok obszcén szövegű verzióit, később pedig a mulatós zene koronázatlan királyainak életművét próbálta becsempészni a két rocker (anyám és én) világába, amit nyugodtan minősíthetünk halva született ötletnek. Amikor hétévesen láttam az Eddát egy szabadtéri színpadon, tényleg azt gondoltam, hogy innen már nem visz út felfelé, most már akár meg is halhatnék, mindent megkaptam, amit ember itt a Földön kaphat. Mai fejjel ez természetesen megmosolyogtató lehet, de ha azt is hozzávesszük, hogy elég sokáig úgy terveztem, ha felnövök, csöves leszek, mivel én tényleg azt hittem, hogy az egy foglalkozás, akkor, azt hiszem, inkább aggasztó volt az akkori elmeállapotom.

Néhány évvel később az egyik nagybátyámtól örököltem egy lemezjátszót, nagyjából száz darab hanglemezzel. Ez, finoman fogalmazva, új színeket vagy inkább hangokat hozott addigi világomba. Pink Floyd, Depeche Mode, Iron Maiden, Hobo Blues Band, P. Mobil, LGT, Police, Ted Nugent, Van Halen ...nagyon sokféle, addig ismeretlen zene. Hát, elvoltam egy darabig. Ennek köszönhetően egészen késő kamaszkoromig afféle zenei orákulumnak számítottam azokban a társaságokban, ahol rendszeresen megfordultam. Hamar rájöttem, hogy nem csak felfedezni jó új zenéket, előadókat, hanem legalább ekkora öröm megosztani másokkal, vagy más szavakkal, tágítani mások zenei világát.

    Természetes volt az igény a kalandozásra, arra, hogy nyitott füllel, elfogulatlanul hallgassak mindenféle, addig nem ismert zenét. Rápróbáltam sok mindenre, aztán vagy megtörtént a csoda és beszippantott az adott darab, hogy aztán ronggyá hallgassam, vagy nem történt semmi. Az is előfordult néhányszor, hogy valamivel túl hamar, vagy csak egyszerűen nem a megfelelő időben találkoztam. Szinte elkerülhetetlen volt, hogy kalandozásaim során előbb-utóbb rátaláljak a jazzre. Nos, az első találkozás talán túl korán jött, mert valószínűleg még nem voltam elég érett arra, hogy élvezni tudjam. Mindenesetre nem igazán hallottam, hogy mit esznek rajta oly sokan. Nem emlékszem, mi volt, amit hallottam, de jó néhány évre elment a kedvem a jazztől. Továbbra is hallgattam a saját, jól bevált kedvenceimet, kísérleteztem különböző előadókkal, elvoltam. Hosszú szerelembe estem Eric Clapton zenéjével, rajta keresztül megismertem újabb előadókat. Eljutottam B.B. King egyik amerikai koncertjére (Red Bank, NJ, Count Basie Theatre), ami csak azért fontos, mert hazai pályán látni az öreget óriási élmény volt. A közönség kétharmada fekete, és az a felszabadult hangulat, amit ott tapasztaltam, elképesztő volt. Nyomták a dalszövegeket, táncoltak, kiabáltak, jól érezték magukat. 

    Nem sokkal később John Coltrane Standards című lemeze került birtokomba, olcsó volt, megvettem. Azóta sem vagyok híve a válogatásoknak, de arra kiváló volt ez az összeállítás, hogy olyasmit halljak, amit azelőtt sosem. Hazudnék és túl szép lenne, ha azt állítanám, szerelem volt ez első hallásra, ami azóta is tart. Ó, nem, felebarátaim, nem adják olyan könnyen a mennyei mannát. Az viszont tény, hogy sok érdekes részlet megmaradt a fejemben, azon kaptam magam, hogy olyan dallamok vannak a fejemben napokig, amik elsőre igen furcsának tűntek, aztán meg tessék, nem tudok tőlük szabadulni.

    Időről időre meghallgattam és meglepett, hogy ez a zene sokadik hallgatásra is képes újat adni. Újabb és újabb motívumokat fedeztem fel, egy idő után az addig rejtett szépségeket is meghallottam. Egy idő után nyilván szerettem volna megismerni még több előadót, még több albumot. Szerencsére a világháló része lett az életemnek és felbecsülhetetlen segítséget nyújtott egy új zenei világ megismeréséhez. Szakirodalmat bújtam, próbáltam minél több információt beszerezni, mert éreztem, hogy valami olyat találtam, amit régóta keresek.

    Félelmetesen gazdag és sokszínű világ ez, amit még az is fokoz, hogy a zenekarok közötti átjárás itt mindennapos dolog. Egy idő után azon kaptam magam, hogy sok régi zeném untat. Zavart a kiszámíthatóság és a látványpékségnek álcázott rutin. Az egyszeri hallgatás után megjegyezhető dallamok, a rengeteg közhelyes dalszöveg, a semmi váratlant nem hozó szólók után szinte menekültem a jazzhez. Mindent megtaláltam itt, amit valaha kerestem a zenében (oké, a jó szövegek kivételével, de arra ott van az irodalom). Ha kell, torokszorító szépséget, ha meg arra van igény, akkor egy drogos zseni lefújja a maradék hajamat egy szaxofonnal. Ezek a kompozíciók nem egyszer használatos, futószalagon gyártott slágerek, hanem történetek, vagy ahogy magamban szeretek gondolni rájuk, utazások, amelyek jó eséllyel elvarázsolnak, felkavarnak, uram bocsá' elgondolkodtatnak, bár erre manapság nincs túl nagy igény. Ezért nem érdemes például csak úgy belehallgatni egy jazz felvételbe, mert lehet, hogy a lényegről maradunk le, s arról, hogy honnan és hogyan jutott el  az előadó oda, ahol éppen tart. Az meg egy másik érdekesség, ahogy ugyanazt a régi szerzeményt (standard) hogyan közelítik meg különböző zenészek, akár ötven év különbséggel. Lenyűgözött a pillanat művészete, vagyis az, hogy egy-egy improvizáció során az alkotó és az előadó ugyanaz a muzsikus és nem lehet tudni, hogy mi sül ki a dologból. Szóval a zene improvizatív megközelítése jó ideje jobban érdekel, mint a reproduktív.

    A nyitottság szerencsére megmaradt, bármikor szívesen hallgatok meg új zenéket, azonban az elmúlt évtizedekben megismert és kamaszos rajongással csodált szakemberek elég magasra tették a lécet ahhoz, hogy hamar átlássak a szitán, ha a profi marketing gépezet valami műmájer beiktatásával akar a pénzemhez jutni.   

   Roppant izgalmas látni illetve hallani, hogy mi miből és kik által lett az, ami. Ki kit idéz meg, hova nyúl vissza, milyen csodák születtek egy-egy szerencsés együttműködésből. Nyomon követni, hogy Miles Davis, John Coltrane vagy Sonny Rollins zenéje miként változott az évek alatt. Ők persze csak a jéghegy csúcsa, mellettük számtalan kiváló zenész játszott, akik szintén maradandót alkottak. Nem csak az óceánon túl, hanem tőlünk nem túl messze is. De nyugodtan vadászhatunk a mai spílerek lemezei között is. A Medeski Martin & Wood, Brad Mehldau, Joshua Redman, Avishai Cohen vagy aktuális kedvencem, Christian Scott  és még hosszan sorolhatnám azokat az előadókat, akiknek a neve garancia a minőségre.

   

Ha inkább honfitársainkat hallgatnánk, akkor is színes a paletta: Vukán György, Szakcsi Lakatos Béla, Dresch Mihály, Balázs Elemér vagy a fiatalok közül Harcsa Veronika, Fekete-Kovács Kornél, Oláh Tzumo Árpád és még sokan mások, akikre érdemes figyelni. 

 

    Ha valaki többet akar tudni erről a világról, akkor néhány tipp: Marc Sabatella: Egy jazz improvizációs olvasókönyv (a hülye cím dacára érdemes elolvasni), Lewis Porter: John Coltrane (a zeneelméleti rész húzós, de a könyvnek nincs alternatívája magyarul), Miles Davis-Quincy Troupe: Miles Önéletrajz (igazi szabadszájú, sztorizós mű), és végül egy fontos hazai kiadvány Pernye András: Jazz (a kezdetektől a hatvanas évek közepéig).

Mivel a különböző művészeti ágak közül számomra a zene szolgáltatja a legtöbb és legintenzívebb örömöt, természetesen a jazz iránti elfogult rajongásom nem akadályoz meg abban, hogy más stílusokat és előadókat is hallgassak. Elsősorban azokat, amelyek hitelesek és nem előregyártott termékek. Mondjuk a Quimby vagy a Hobo Blues Band zenéje bármikor magával tud ragadni, főleg élőben. Egy becsületes zúzással is le lehet venni a lábamról, sőt, szívesen meghallgatok bárkit az új nemzedékből is. De valahogy mégis úgy alakult az utóbbi években, hogy a jazz lett a biztos pont, ahol otthon érzem magam. Nem helyezném egyik stílust sem a többi fölé, illetve dehogynem, hiszen nem ugyanazok a képességek szükségeltetnek a különböző stílusokhoz. Mielőtt azonban bárki a szívéhez kapna, jelzem, hogy ez csupán az én ízlésem keresztmetszete próbált lenni.

    "Without music, life would be a mistake" mondta Friedrich Nietzsche a témáról, de idézhetném a réges-régi reklámot is: nem lehet megunni. 

Szólj hozzá!

2011.03.27. 14:04 Tréning Atya

Better World

Címkék: reklám sport

Fasza kis összeállítást találtam. A kisfilm újrahasznosított reklámokból készült. Nem tisztem reklámozni egyik márkát sem, de van, amivel könnyedén tudok azonosulni.

 

 

Szólj hozzá!

2011.03.19. 22:50 Tréning Atya

Semmi extra

Címkék: zene futás

Hétvégén toltam egy nyugdíjas 26-ost, remek időjárás, okos, türelmes futás, élmény volt, na. Kiváló futóidők vannak mostanában, eggyel kevesebb kifogás a nyeszlett nyunyiknak. A téli edzéseknek köszönhetően remek formában vagyok, mozgásom könnyed és szívesen edzek. Az új lábbeli is bevált, stabil és mégis könnyű, éppen nekem való.

És most valami egészen más:

érdemes megnézni az alant látható sapkás szakembert, nem piskóta, ahogy veri az istenadta. Mondhatni, kihasználja a terep adta lehetőségeket. Ruházata alapján gondolhatnánk búvárnak is, de főállásban a Dave Matthews Band dobosa.

 

 

3 komment

2011.03.10. 10:30 Tréning Atya

Dresch code

Címkék: zene jazz dresch

     Úgy látszik, ma azon honfitársaink művészetét terjesztjük a magunk korlátozott eszközeivel, akiket igen sokra tartunk, hovatovább még az Akikre Büszkék Vagyunk falra is felkerülhetnének (persze csak DJ Akárki és VV Bárki után). Dresch Mihály munkásságát, (csak nekem van olyan érzésem, hogy a munkásság kifejezéshez minimum egy kohó, de még inkább egy bánya dukál?) szóval művészetét nehéz lenne túlértékelni, persze ez csak afféle szerény vélemény. Akinek az alábbi Erdélyi román zene hallatán sem kezd el járni a lába, hát az....én nem is tudom. Ja, mielőtt elfelejteném, Dresch Mihály fúj, Lukács Miklós cimbalmozik (na, húros vagy ütős hangszer?), Szandai Mátyás brummogtat és Baló István dobol.

Szólj hozzá!

2011.03.10. 10:08 Tréning Atya

CAT

Címkék: zene jazz balázs elemér creative art trio vukán györgy berkes balázs

 Dobjunk valamit az igazi sznoboknak vájtfülűeknek is, nem semmi élvezkedés megy itt. A felvétel a Vukán György tiszteletére rendezett koncerten készült, aki épp 60 éve teremt értéket, "nem középiskolás fokon". Csak a türelmetlenek kedvéért, Vukán mester a végén elmondja, hogy a CAT (Creative Art Trio) másik két tagjával, Balázs Elemérrel 18, míg Berkes Balázzsal 48 éve játszik együtt. Mondhatni, elég jól összecsiszolódtak.

Szólj hozzá!

2011.03.10. 09:25 Tréning Atya

Masszázs a fülnek

Címkék: zene jazz balázs elemér group

    Na, tessék emberek, hallgassatok valami szépet, jót tesz a léleknek. A Balázs Elemér Group amúgy is a szívem csücske, minden adott a tökéletes pillanatokhoz, kiváló zenészek, remek hangú énekesek és a játék(osság) szeretete. Balázs Elemér dobolása mindig egy külön élmény, de persze élőben az igazi. 

 

Tessék, még egy gyöngyszem, ennek a hangminősége is tisztább és aki bírja a népdalokat is, az még jobban jár. A gyönyörű hang tulajdonosa Hajdu Klára.

Ha már hang, akkor ezt muszáj meghallgatni. Kép sajnos nincs hozzá, de így is nagy élmény. Akik énekelnek: Czerovszky Henriett és Winand Gábor.

Szólj hozzá!