Pár hónapja kezembe került a Transform Quintet Each Other's Children című lemeze. Az legyen az én bajom, hogy addig nem hallottam róluk. Miután utánanéztem megtudtam, hogy nem egy új formációról van szó, mivel több, mint tíz éve működnek. Három megjelent lemezük közül én a legutóbbit hallgattam. Ami először feltűnt, hogy kiválóan szól, van benne erő,és aminek külön örültem, hogy nincs "szétszólózva". A harmadik számban két gyönyörű hang is hallható (Gereben Zita és Kovács Linda), először ez a szám lett a kedvencem, aztán meg már nem is tudom, hogy mikor melyik, mivel nagyon gyakran szólnak a fülemben különböző szólamok, hangzások az albumról. Ha mindenképpen ki kéne emelnem egy-két számot, akkor talán az Editor, a Consolations II., az Around Us, és a Walk Alone jut először az eszembe, de lehet, hogy holnap már másképp festene a lista, ami nem az én szertelenségemnek, hanem az album erősségének tudható be. Az album kivitelezése igen ízléses, sajnos ez még nem olyan természetes nálunk. Ahogy az a legjobb zenéknél lenni szokott, többszöri hallgatásra újabb és újabb rétegek nyílnak meg, hogy aztán napokig dudorászhassa magában az ember. Akárhányszor hallgatom, előbb-utóbb az fogalmazódik meg bennem, hogy ez nagyon egyben van. Friss, profi, színes, tudatos, élvezetes. Na, ezek jutottak most eszembe a lemezről.
Jut eszembe, mindjárt karácsony, ha be akarunk vágódni jazzrajongó ismerősünknél, akkor keresve sem találunk tökéletesebb ajándékot. Magányos egyedek akár saját magukat is meglephetik vele. Még nem késő, van idő beszerezni. Vigyázat, nehezen lehet kiszedni a lejátszóból! Hajrá!
