Na, valahogy így kéne, mint ma hajnalban, semmi extrém, sima 11 km, okosan beosztva az erőt, hogy maradjon a végére is. Ez azért nem volt mindig így, mert régebben, amikor már kezdtem jobb erőállapotba kerülni, valahogy nehezen tudtam a tervezett tempóban futni, elindultam, mint a barom, aztán meg csodálkoztam, hogy a végére jól elpilledtem. Nem véletlenül mondják, hogy az óra a kezdő futók ellensége is lehet, mivel réges-régen magam is belesétáltam abba a csapdába aminek lényege, hogy az eszetlen sportoló ugyanazon az útvonalon minden alkalommal megpróbál javítani az előző eredményén, ami nyilván nem sikerülhet a végtelenségig. Olvastam, hallottam persze arról, hogy a pihenés legalább olyan fontos része a felkészülésnek, mint maga az edzés, de hosszú idő telt el addig, amíg ezt a bölcs tanácsot magamévá tettem. Talán a legjobb könyv, amit a futásról eddig olvastam az Hal Higdon Marathon - The Ultimate Training Guide című könyve. Bárki, aki kacérkodik a hosszabb távokkal, de különösen aki maratont akar futni, mindent megtalál ebben a könyvben, amire csak szüksége lehet. Én tíz éve olvastam először, mostanában újra elővettem, és még most is azt gondolom, hogy kincsesbánya. A magyarul megjelent, igen hasznos Futók könyve - minden amit a futásról tudni kell című dolgozatba is sok részt átemeltek az öreg Hal alapművéből. Érdekes olvasmány a Richard Nerurkar-féle Maratoni futás mindenkinek is, ebben betekintést nyerhetünk egy elit futó hétköznapjaiba is. Nem lehet kihagyni a sorból a Miltényi Márta és Monspart Sarolta által jegyzett, 1990-ben megjelent és akkoriban abszolút hiánypótlónak számító A futás csodálatos világa című könyvet sem, hiszen vagyunk jó páran, akik annak idején sokat tanultunk belőle. Na tessék, lehet olvasgatni, de azért nem árt néha futni sem.
