Nyári nagy melegben egy árnyékos teraszon üldögélni, ott jó társaságban italokat fogyasztani, nos, a magamfajta naplopó számára ez az egyik legkellemesebb tevékenység . Ám mielőtt felkészületlenül belevetnénk magunkat, néhány tapasztalatot érdemes megfontolni.
Ráhangoldódás. Érkezés a helyszínre, a személyzet és az ismerősök üdvözlése, asztalunk elfoglalása, első, könnyebb italok elfogyasztása, felkészülés a komolyabb terhelésre, a későbbi, váratlan sérülések elkerülése végett. Ez az időszak alkalmas a napi hírek, pletykák áttekintésére, majd az információk józan, tárgyilagos értékelésére.
Beindulás. Ekkor már oldódnak az esetleges gátlások, az italok folyamatosan érkeznek asztalunkra, picit talán hangosabban beszélünk az indokoltnál. Előtérbe helyezzük a zaftosabb pletykákat, az elhaladó járókelőkre nagyobb figyelmet fordítunk, különös tekintettel a nőnemű egyedekre. Ne habozzunk építő jellegű kritikával illetni a figyelmünket felkeltő jelenségeket, legyenek azok számunkra elborzasztóak vagy éppen röhejesek. Ez az időszak alkalmas a magánéletbeli problémák elméleti megoldására is, nyugodtan támaszkodjunk tapasztaltabb asztaltársaink bölcs tanácsaira.
A vaskos tréfák ideje ez, bátran helyezzük előtérbe elragadó személyiségünk maszkulin vonásait, s engedjünk utat a belőlünk feltörni vágyó szellemes macsónak. Ha ebben a stádiumban szeretnénk ismerkedni, erőltessük arcunkra az érett férfi szomorkás mosolyát, egy férfiét, akit megsebeztek és aki sebeket ejtett, aki mindent látott, és mindenből sokat tanult. Ne fukarkodjunk a pikáns, kétértelmű poénokkal, amelyeket egy-egy huncut kacsintás még megkapóbbá tehet. Bizton állíthatjuk, hogy közönségünk nem marad hálátlan.
Tetőpont. Ha eddig nem történt meg, akkor most már feltétlenül kezdjünk hozzá a tömény italok fogyasztásához, természetesen harsány pohárköszöntők és koccintások kíséretében. Ezt követően könnyed „vonatozás” a terasz asztalai körül. Itt az idő, hogy hálás közönségünket megismertessük kedvenc slágereinkkel, s azok obszcén szövegű verzióival. Ezeket érdemes ordítva előadni, már csak a szövegértés miatt is. Amennyiben szükségét érezzük, kísérletet tehetünk a terasz vendégeinek bevonására, gyöngéd vagy otromba eszközökkel. Eszköztárunk a pajkos mosolytól egészen a vehemens ráncigálásig terjedhet, ügyeljünk arra, hogy olyat válasszunk, amely harmonizál egyéniségünkkel. A társaság összetételétől, aktuális eseményektől függően feldobhatjuk még a hangulatot kedvenc sportegyesületünk éltetésével ill. az összes szóba jöhető ellenfél pocskondiázásával, hangos lekicsinylésével. Hálás és megunhatatlan téma, különböző pártok, politikusok szidalmazása, elcsatolt országrészek „azonnali” visszakövetelése. A realitás talajáról való elrugaszkodás ebben az állapotban már alapkövetelmény.
Túl a csúcson. Avagy sírva vigad a magyar. Ha eddig nem tettük meg, akkor ez a legjobb időpont arra, hogy biztosítsuk asztaltársainkat sírig tartó hű barátságunkról. Sirassuk eddigi életünk elbaszott, vagy annak hitt ciklusait, tetszés szerint öniróniával vagy önsajnálattal fűszerezve. A hangulat már biztosan megérett elhunyt, kedves rokonok, barátok megidézésére, a „ha most itt lehetne” ill. a „mindig azt mondta” kezdetű mondatok randomizált ismételgetésére. Keresve sem találnánk tökéletesebb alkalmat vélt vagy valós érdemeink, sérelmeink felemlegetésére. Pályafutásunk dicstelen fejezeteinek felidézése csak teljesebbé teszi a közelgő katarzist, bátran éljünk a „ha újra kezdhetném” kezdetű mondatokkal. Ezután már nincs más hátra, mint a rövidebb-hosszabb életszakaszok elfogult summázása, minősítése. Haladók akár egész életüket is megpróbálhatják összefoglalni néhány elkeseredett szóban. Ha a gyakorlatok között, a bemelegítés és a fokozatos terhelés dacára, kínzó fáradtság, ne adj’ Isten, rosszullét törne ránk, az asztalra borulva, lopva pihenhetünk néhány percet.
Távozás. Nem könnyű kihívás, de legalább olyan fontos része a foglalkozásnak, mint az azt megelőző időszak. Utolsó gyakorlatként tegyünk kísérletet az emelt fővel történő távozásra. Gyors, határozott búcsúzás a kiszolgáló személyzettől, a csapos udvarias, megértő biccentése annak a jele, hogy nincs fennálló tartozásunk, illetve a jövőben is számítanak vérfrissítő hatású társaságunkra.
